Rövid összefoglaló: 

• Az ötödik WSH webináriumon egy olyan témát hoztunk a felszínre, amelyről a legtöbb vezető csak suttogva mer beszélni. A kiégést, az életközépi válságot, és azt, hogy mit jelent igazán önmagunkat választani. Három tapasztalt HR- és ügyvezető – Kaszab Stella, Kerékgyártó Laura és Németh Kornél – osztotta meg azt, ami a kulisszák mögött valójában történik: személyes történeteiket és felismeréseket

 

Kaszab Stella – Amikor a delfin nem az óceán felé úszik..

​

Stella azok közé tartozik, akiknél a váltás nem egyik napról a másikra történt. Apró jelek gyűltek, lassan, sokáig észrevétlenül – egészen addig, amíg már nem lehetett nem látni őket.

„Volt egy álmom. Egy delfin úszott egy sekélyebb víz felé, sziklák között – az óceán helyett a part felé. Aztán rájöttem: az a delfin én vagyok."

​

A test hamarabb szólt, mint a tudat: állandóan magas pulzus, szívdobogás, nyaki szorítás, ülőideg-gyulladás. Hetek, amelyek alatt képtelen volt leállni, kikapcsolni. Aztán egy kérdés, amit egyedül kellett megválaszolnia: A 13 éves kori énem mit szeretett volna? És azt élem-e most?

 

A válasz meglepte: többet ért el, mint amire valaha számított. Mégis ott volt a frusztráció és a szorongás. Mert a siker és a belső elégedettség nem ugyanaz a dolog – és ezt nehéz bevallani, ha kívülről minden rendben látszik. Az egyik legmerészebb döntése: eladták az ingatlanjukat, visszafizették az összes hitelt, albérletbe költöztek. „Hihetetlenül megkönnyítette azt, hogy kiálljak az értékeim mellett. Eltűnt a teher."

 

Stella záróüzenete: A vezetői jólét nem öncélúság. Soha ne tegyük a prioritási listánk legaljára. És néha az egyetlen dolog, ami igazán segít: elmenni egyedül egy olyan helyre, ahol még sosem jártunk – és végre csak önmagunkkal lenni.

 

 

Kerékgyártó Laura – Kirepülni a világűrbe, és ott maradni

Laura 14 évet töltött ugyanannál a munkahelynél. Amikor végre váltott, olyan volt, mintha katapultálták volna a világűrbe. A biztonság elvesztésének félelme – amit szerinte a nők különösen erősen éreznek – szinte megbénította.

„Azzal nyugtattam magam: ha eddig is pakoltak rám egyre több feladatot, és meg voltam velük elégedve, akkor mi bajom lehet?"

 

A jelek ott voltak – csak nem ott kereste őket, ahol kellett volna. Az álmokban hamarabb megjelent az igazság, mint a tudatban: mindig lekéste a repülőt. A nyak megfeszült, emésztési zavarok jelentkeztek, az új feladatok láttán ingerültség öntötte el. Okosórán figyelte a stresszszintjét, futóversenyekre nevezett be, lemondott a csokiról – de aztán rájött: mindez csak pótcselekvés volt. A szorongás mélyebb okát kell megtalálni, nem egy másik szokással helyettesíteni.

 

„Minél több nemet mondok ma, annál jobban vagyok."

Amit a szervezetek felé üzen – Laura erősen hisz a megelőzésben: pszichoszociális kockázatfelmérés, dolgozói elkötelezettség-mérés, egészségprogramok, mentorrendszer, elérhető pszichológus. A vezető fejlesztése nem luxus: ez az a befektetés, amely az összes többi eredményt megalapozza.

​

Laura záróüzenete: "Tanuljunk meg nemet mondani. Ne mindenre – de ami már nem fér bele, ami nem visz előre: arra mondjunk nemet."

 

Németh Kornél – Önmagunkat választani

Kornél döntése kívülről nehezen érthető. Jól keres, megbecsülik, szeret ott lenni – és mégis lemond az ügyvezető pozícióról. „Olyan, mintha egy luxushajó kapitánya lennék, és az életem addig arra ment, amerre a hajó tartott. Aztán egy ponton azt éreztem: az én utam máshova vezet."

 

A szorongást sem titkolja. „Van bennem tudati bizonyosság, hogy el tudok helyezkedni bárhol. De kényelmet ez nem ad." Amit viszont a legnagyobb felismerésnek tart: nem az a kérdés, hogy túltolta-e valaki – hanem hogy mit kezd azzal, amikor már megtörtént.

„Szerintem mindenki, aki most olvassa ezt, valószínűleg már túltolta. Vagy épp benne van. Ez teljesen emberi. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezzel."

 

A Rossmann-nál ő maga is épített egy munkavállalói jóléti kultúrát – nem PR-fogásként, hanem meggyőződésből. Volt egy vészprogram: ha valaki nem tud fűteni, ha bántalmazó kapcsolatból akar menekülni pénz nélkül – segítség érkezik. Ezeket az ötleteket nem ő találta ki, a munkatársak hozták. Ő csak teret adott nekik – és ez önmagában is vezetői döntés volt. És ami talán a legbátrabb, amit mondott: a vezető is lehet esendő. „Én el szoktam mondani, amikor nem vagyok jól. Nem a részleteket – hanem hogy nekem most nehéz időszak van. Ez rengeteg szabadságot ad. Nekem és a csapatomnak egyaránt."

 

Kornél záróüzenete: "Ér önmagunkat választani. Nem nárcizmus, nem gyengeség – bátorság. Kis lépésekben, de el kell kezdeni."

 

 

Zárásként

 

Ha az egész másfél órát egyetlen mondatba kellene sűríteni, talán Kornélé az, amelyik a legjobban megmarad: „Rájövünk, hogy mennyi mindent nem tudunk még önmagunkról. És ez az a pont, ahol el kell kezdeni foglalkozni magunkkal."